Na, most meg olvastam egy Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvéről írt tanulmányt, de persze azonnal magamra gondoltam...:
"A kolostor is csak addig kapcsolódhat a tökéletes harmónia vágyának megvalósulásához, amíg ő maga fel nem épül. Csak a tervezés és a kivitelezés precizitásának törekvése hordozza a tökélyt, az eredmény már a (tökéletlen) világ részét fogja képezni, nem szabadulván az elfajzás, a pusztulás törvényszerűsége elől. Egyfajta léptékváltás történik tehát a falakon belülre kerüléssel, de végső soron nem eléggé, nem lényegében más ez a világ. Más világ, de nem "másvilág", ahol a tökély megtapasztalható lenne. Ami tökéletes a falakon belül van, az az, amit a látogató magában hordoz, odakint is. Amit magával visz, mikor belép, de aligha hoz ki újra, ha nem ismeri fel, hogy kezdettől fogva őbenne van; ha tökély iránti vágyát önmagán kívül -akár egy kolostor falai közt- igyekszik fellelni, azonosítani, kielégíteni." (Fülöp Erika: Séták egy kert körül)
Akkor nagyon megörültem ennek a gondolatnak: bennem van a kert! Jó lenne!
