Na, végre van miről írni, ha keveset is, mert stílus(om), hangulat(om) rég nincs ehhez.
VAN EGY KÖNYV!!
EGY JÓ!!
Egy ideje csak arra vágyom, hogy végre írjanak nekem egy könyvet - erre megtörtént, még akkor is, ha az író erről nem is tudott, tehát akaratlanul teljesítette ezt a vágyamat be/ki.
TANDORIZÁL!!!
Nem találok szavakat az örömre (naná, a bánatra sem, a többi érzésre sem..).
Tanárságról, tanításról, irodalomról, arról, hogy nem-írni nem lehet, de ha tanár az ember, akkor meg írni nem lehet... Hogy csak ennek van értelme és fontossága: az irodalomnak.. (Tenném hozzá: meg a képeknek, filmeknek - de nem úúúgy, hanem önmagukban, nem időtöltésként, naná, hogy nem!)
Éljen és megint éljen! Tényleg van remény, még ha nincs is amúgy, hiszen van könyv.
(És van Tandori!)
Üdvözlet az írónak, akárhogy is hívják (tényleg: mennyivel valódibb név a tóthdezső? Először arra gondoltam, ez a "valódi ál"-név, mivel T.D.- Tandori Dezső: T.D. + Dezső/Desiré...És egyébként is: kell-e ehhez név?).
