(de Stael)
(Bikácsi Daniela)Oravecz Imre: Vándorhoz
1.
Állj, ne bolyongj tovább,
vágd botodat az útszéli gazba,
húzódj egy fa árnyékába vagy egy fal tövébe,
ülj le a földre és maradj veszteg,
senki, semmi nem vár többé a világban.
2.
Eltávozott a kertből a kedves, nyári rigópár,
dér csípte meg a füvek hegyét,
és elhallgatott az utolsó tücsök is,
fordulj vissza a küszöbről,
pakolj ki szépen a bőröndödből és tedd el:
megöregedtél, ülj az ablak mellé és nézelődj.
