Kiss Judit Ágnes: Sirató
Neki most már csak
egy útja maradt,
a vágóhíd, csak
egy útja maradt.
Ugrani, futni nem
bírt a többivel,
lassan már semmit nem
bírt a többivel.
Áll a szalmában, le-
kókad nagy feje,
hangosan szuszog, le-
kókad nagy feje.
Túrja a zabot, de
nyelni nem tudja,
ha megrágja is, már
nyelni nem tudja.
Talán aludnia
volna a legjobb,
végleg aludnia
volna a legjobb,
anyja oldalán vág-
tatni zöld mezőn,
örök napon vág-
tatni zöld mezőn.
Hiába satírozom a kört, mert nem hagyja abba már, hiába kérem, hogy éljen, nem hagyja abba már, hiába hívom, hiába írom, nem hagyja abba már.
