 |
| Escher |
 |
| Edward James kertje |
 |
| Gerardo Nardello |
 |
| Michelangelo |
"Az embernek általában nem jobb-e mást simogatni, mint saját magát, s a másiknak is talán jobban esik, ha egy szeretett lény simogatja. Ennek az okát nem is olyan egyszerű megfejteni. Mert a lényeg nem az érintésben van, hanem a szándékban, az érzelemben, ami a kezet vezeti." (Popper Péter)
Ady Endre: A nagy Kéz törvénye
|
|
|
| S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz, figyel: Van még itt lenn hívő Pietró? S ha a betűket már-már olvassuk, Ő letörli s új betűket ró. |
Szép Ernő: Add a kezed
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
William Blake: A tigris Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentõ szimetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hõse kelt, Aki e tûzhöz nyúlni mert? Milyen váll és mily müvész Fonta szíved izmait? És Mikor elsõt vert szived, Milyen kar s láb bírt veled? Milyen põröly? mily vasak? Mily kohóban forrt agyad? Mily üllõre mily marok Törte gyilkos terrorod? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentõ szimetriád? (ford. Szabó Lõrinc)
Ady Endre: Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
József Attila: Óda (részlet)
"Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz."
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz."
