"Ám eljött ez: semmi széplelkűség."

Az utóbbi időben felmerült az íráshoz való viszony kérdése. Olyan emberek közé jártam, akik szeretnének írni, vagy már írnak is. Voltak olyanok, akik titokban írtnak, sőt, nem tudják, mennyire jól csinálják. Megrendítő időszak volt. Inspiráló. Remek emberek.

Tegnap erről meséltem valakinek, aki megkérdezte, akarok-e írni úgy, hogy azt másnak is megmutassam, vágyom-e erre, lényegében az igazi íróságra. Kapásból vágtam rá, hogy nem. Az elmúlt hetek konkrét tapasztalata, felismerése, ha tetszik, hogy én írok. Hatéves korom óta írok megállás nélkül. Ide évekig nem írtam, de füzetekbe - folyton. 

Erre azt mondják: "terápiás célú írás". 

Ma reggel viszont az jutott eszembe, hogy ez is egy kollektív elfogadás eredménye. A szokásos megszokásaink, beidegződéseink hozadéka. 

Ki mondta, hogy a "terápiás írás" alacsonyabb rendű a hivatalos irodalomnál? Ez ugyanolyan tévhit (vagy mi), mint az, hogy a nők ilyenek meg olyanok, hogy kevesebb nő ír, mint férfi, és hogy a női irodalom nem olyan fontos témákról szól, mint az "igazi irodalom", amit, természetesen, a férfiak művelnek. 

Tehát: írok 44 éve, mióta írni tudok. Írok, mert írnom jól esik. Írok, ha fáj. Írok, ha nem tudok írni vagy beszélni. Írok, mert még élek. Aztán meg fogok halni, és akkor majd nem fogok írni. Ezek a firkák maradnak utánam, más nem nagyon. Ennek sincs semmilyen jelentősége, de legalább jól esik. Vagy nem esik jól. Akkor is. 

(Ma olvastam Tandori Kornis Mihályhoz írt 2012-es levelét ugyanerről.)

http://www.litera.hu/hirek/kornis-mihaly-es-tandori-dezso-levelezese

Részlet ebből:

"ám annak az érzetnek éltem (bár boldog így is csak szorongások közepette voltam, és erősen robbanásos életemet csak azért nem foglalhatom össze

„okos” szavakban, mert még semmin sem vagyok igazán túl, attól tartok), tehát annak az érzetnek,kb. 1999-2001 óta, no szereplés etc.,

hogy az ember exisztencialitása

nem lehet jól tematizálható.

Bizony, madárkáink is  a fenyegető halálukkal,

a szent irodalom az örökös kvalitásszemponttal …

NEM oké dolog így.

Ám eljött ez: semmi széplelkűség."