A sár egészen más hangulatot hív elő bennem. Arra gondoltam, akár ide is tehetem, semmiképp sem tagadásként, inkább alternatív tükörként. A szavak nem az enyéim, de az érzés az enyém.
Te hallod s mintha vergődő saját
lelked sötét zengését hallanád;
szárnyát veri, halálos csöpp fogoly,
s röpűl a Föld, a zengő légypokol.
Ottkünn az eső megered s kopog,
mint majd ítéletnapján a dobok
s mindent valami nagy magányba zár
szennyesen és puhán a sár, a sár.
(Babits: Zengő légypokol)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése