(Lillafüred, Diósgyőr, Miskolc. )
Jósvafő!
Amikor áll, jár, ül vagy fekszik hanyatt a fűben az ember, és a meleg, a zöld, a színek tobzódása, a csend elringatja, simítgatja, cirógatja.
A patak csobogása, az erdő hatalma.
A tó színe leírhatatlan.
A nyugalom érzése elmondhatatlan.
Közben Jász A. esszéit olvasom: tökéletes összhang egy hosszú pillanatig: a tavi költő "könyvműve", séta a szavak között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése