Szín

(Botticelli)

"Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?

Hol az ezer tárgy külön élete?

(Szín a különség, különség az élet)-

éj van s most minden tehén fekete.

Belém esett a világ és lett oly vad,

oly sötét, hogy szinte már ragyog

s lelkem indus bölcseségbe olvad:

nincs semmi sem, csak semmi van,

s e semmi én vagyok.

Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül

ragyogó semmi! Únlak, hagyj te most!

Sokszorzó lelkem veled nem elégül,

meddő szám, mely nem szoroz, se nem oszt.

Ért gyümölcs nedvvel, fejem telve vággyal,

vágyaim súlya nyomja vánkosom:

ah, nem békülök én unalmas ággyal

s Morpheus karjai között

Iriszről álmodom."

(Babits Mihály: Himnusz Iriszhez)