(Hokusai)

Hümm...

Legyen figyelem!

(Ma lelkesítő találkozás hosszú idő után.)

"Várj, amíg eljön az órád"

Popper Péter
(1933-2010)

"Mert én többek között pojáca is vagyok. Vagy ahogy én jobban szeretem mondani: komédiás. Mint mindenki, aki önmaga helyett egy szerepet mutat oda tanítványainak, hallgatóságának. Én a mindent lehetségesnek tartó szkeptikus szerepét választottam, mert ez felelt meg legjobban felnőttkori karakteremnek."

Virágzik a magnólia!

Születésnapra

"József Attila, hidd el, nagyon szeretlek..."

Ma van J.A. születésnapja. Galkó Balázs ma is fölolvasta (sőt, még most is olvassa) az összes versét. Kis szégyenem, hogy ma jártam először a Gát utcában. Nincs szavam rá, mit jelent a költészete számomra: magamra ismerek minden sorában és hallgatásában.
Ez a kép kint van a polcomon is, már sárgás, fakul, de mozdíthatatlan, biztos pont sok éve már. Ő a "tiszta szív", aki még az utolsó versében is, az utolsó szavában is másnak remélt jót. Nem tudok beszélni.

Giccs?

Színek vagy giccs?
Jó nézni.

"Mert minden szó új korlátot teremt
A végtelen testének szabva formát
S e korlátok közt kígyózik a rend lépcseje,
Melyen addig járjuk ormát új meg új látásnak,
Amíg messze lenn, köddé mosódik minden régi korlát,
S képekből összeáll a képtelen,
Korlátokból korlátlan végtelen."

(Babits Mihályt idézi Popper Péter)