Vízen

(Klee)

Le-és megküzdeni, vagy elhajózni mellette?

Mindegyik kell! Elég a bambaságból, rózsaszín dumákból szemlélődésről, pillanatnak élésről, "nincsmúltnincsjövőcsakjelenvan"-szókupacokból olyanoktól, akik félnek mindentől, az őszinteségtől a leginkább.
Elég a toleranciáról szóló türelmetlen számonkérésekből. Igazi nyugalmat, valódi elfogadást, megértést végre!
Az van, ami van: banális és egyszerre nagyszerű, többnyire fárasztó, megterhelő, de jó, mert van. Nem akarok azon rágódni, kit mivel zavarok. Magánügyük.

"Magamban bíztam eleitől fogva-
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam-
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte."
(József Attila)