Tandori 72

(Tandori Dezső-Frank Aliona képe)

A polcon legfelül lévő Tandori-könyvet kaptam le, mert nem tudtam eldönteni, mit is írjak ide a születésnapján. Talán hozzá ez az estlegesség is illik. Szóval: legfelül az Utolsó posta Budapest című könyve fekszik. (Mögötte, körötte több tucat könyve még.) Azt másolom ide, ahol kinyílt:

"Megalapozások? Utcák kanyarai, gyümölcsök szaga, zenélések, összeköltözések (a családban). Érvényteleníti az ilyet a távozás? Valaminek mégis ott vannak a legmélyebb rétegei, a képek legmélyebb rétegei ezekké szétszálazódnak vissza?
Wols szövege (mint vers):

Ha sikerülne Neked
egy dolog alapjáig hatolnod,
felismernéd Te,
hogy ez az alap azonos,
ugyanaz, ami a Te éned alapja.
De vajon lelátni-e az alapig egészen?
Érezd, szeresd.

Wols festészete, fotóművészete, grafikai munkássága stb. a Wols-szó, a Wols-életlegendák alapjairól érthető, nem is ábrázolható másképp, ha az ismertetőlegesnél kell megmaradnunk. Klasszikus az idézet, ami Wolstól kínálkozik erre:

Kis földi meséinket meséljük
kis papírdarabkákon."

Kis földi meséinket meséljük kis papírdarabkákon, blogokban. Kedvencemében ma olvastam, hogy írója nagymama lesz. Az ő világa is tetszik nekem: harmónia, nyugalom, egyensúly árad belőle.

Ma végre jó.