(Kim Ki-Duk: Tavasz, nyár, ősz, tél és megint tavasz...)
"- Mester! Egy kő van a hátamon! Vedd le rólam, kérlek!
- Rossz, hogy ott van?
- Igen, Mester!
- Nem ugyanazt tetted te is a hallal?
- De igen.
- És a kígyóval is! Nem igaz?
- De, igaz.
- Állj csak fel! Járkálj csak!
- Nem tudok menni. Túl nehéz.
- Mit gondolsz? Mit érezhetett a hal, a béka és a kígyó?
- Rosszat csináltam, Mester.
- Menj! Keresd meg őket! Szabadítsd meg őket a kőtől! És én is megszabadítalak. De, ha csak az egyikük is, akár a hal, akár a béka vagy a kígyó meghalt, akkor a szívedben hordod örökkön-örökké ennek a kőnek a terhét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése