2011. március 16., szerda
2011. március 4., péntek
Brancusi
" Ha a művészetnek közösségre kell lépnie a természettel, hogy elveit kifejezhesse, akkor annak működéséről kell példát vennie. Az anyagnak a maga természetes életét kell folytatnia a szobrászi beavatkozás után is. Azt a formai szerepet kell felfedezni és megőrizni, amelyet természetes módon betölt. Ha más szerepet kap, mint amelyet a természet szánt neki, akkor azzal megöljük...A szobrászat a természet cselekedeteinek emberi kifejezése. A művésznek tudnia kell, hogyan ássa ki az anyagból a benne rejlő létezőt, és váljék az szerszámmá, amely annak kozmikus lényegét látható formában életre hívja." (26.old.)
(Részlet Edith Balas tanulmányából. In Brancusi és Brancusi - Edith Balas és Passuth Krisztina könyve, Noran, 2005.)
2011. március 3., csütörtök
A Film / 7. Kárhozat
"Ülök az ablak előtt, és teljesen hiába nézek kifelé. Évtizedek óta ülök az ablak előtt, és valami mindig azt súgja, hogy a következő pillanatban meg fogok őrülni. De nem őrülök meg a következő pillanatban. És nincsen bennem félelem a megőrüléstől. Mert a megőrüléstől való félelem azt kívánná tőlem, hogy még ragaszkodjam valamihez. Márpedig én nem ragaszkodom semmihez. Semmihez nem ragaszkodom, de énhozzám meg minden ragaszkodik, és azt akarja, hogy nézzem. Hogy nézzem a vigasztalanságot a dolgokban. Hogy nézzem, amint egy loncsos kutya az ablakom előtt a bádogszürke ég alatt az örökösen zúgó esőben odaoldalaz egy pocsolyához, és beleiszik. Meg azt akarja, hogy nézzem azt a szánalmas erőfeszítést, ahogyan mindenki mondani szeretne valamit, mielőtt belepottyanna a sírgödörbe, de nincsen rá idő, mert már pottyan is. Meg azt akarja, hogy úgy érezzem, a visszafordíthatatlanságtól meg fogok őrülni a következő pillanatban. Meg azt akarja, hogy viszont a következő pillanatban mégse őrüljek meg."
2011. március 2., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)