(Tarr Béla filmje)"Ülök az ablak előtt, és teljesen hiába nézek kifelé. Évtizedek óta ülök az ablak előtt, és valami mindig azt súgja, hogy a következő pillanatban meg fogok őrülni. De nem őrülök meg a következő pillanatban. És nincsen bennem félelem a megőrüléstől. Mert a megőrüléstől való félelem azt kívánná tőlem, hogy még ragaszkodjam valamihez. Márpedig én nem ragaszkodom semmihez. Semmihez nem ragaszkodom, de énhozzám meg minden ragaszkodik, és azt akarja, hogy nézzem. Hogy nézzem a vigasztalanságot a dolgokban. Hogy nézzem, amint egy loncsos kutya az ablakom előtt a bádogszürke ég alatt az örökösen zúgó esőben odaoldalaz egy pocsolyához, és beleiszik. Meg azt akarja, hogy nézzem azt a szánalmas erőfeszítést, ahogyan mindenki mondani szeretne valamit, mielőtt belepottyanna a sírgödörbe, de nincsen rá idő, mert már pottyan is. Meg azt akarja, hogy úgy érezzem, a visszafordíthatatlanságtól meg fogok őrülni a következő pillanatban. Meg azt akarja, hogy viszont a következő pillanatban mégse őrüljek meg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése