Húsz éve elveszett, de...

(Scarlett Johansson)

(Elveszett jelentés: Bill Murray és Scarlett Johansson)

Nincs szó. Nincs jelentés. Nincs semmi. Ülés van, öröm van, szomorúság van.

Madár

(Hiroshige)

(Frida Kahlo)

(Brancusi)

(Földi Péter)

Álmomban azt mondtam valakinek, hogy eredetileg/kezdetben én egy madárfióka voltam, csak kiestem a fészekből.

Palics

"A szép kék váza..." (Tolnai Ottó:Költő disznózsírból, 245.old.)

Szabadka

Szabad(ka) voltam.

"én sem értek semmit csak tudom " (Jász Attila)

Margarita repül!

(Szinyei-Merse Pál)

"...egész testében, minden porcikájában forrt, pezsgett az öröm. Szabadnak, mindentől felszabadultnak érezte magát. Világosan érezte: az történt vele, pontosan az, amit előérzete már reggel megjósolt, és most mindörökre elhagyja a palotát, egész régi életét." (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára; 313.old; Európa Könyvkiadó Budapest 1981.)

"Ekkor a szobában, Margarita háta mögött, megszólalt a telefon. Margarita leugrott az ablakpárkányról, megfeledkezett Nyikolaj Ivanovicsról, és fölemelte a kagylót.
- Itt Azazello beszél - hangzott a kagylóban.
- Jaj, drága Azazellóm! - lelkendezett Margarita.
- Itt az idő. Repüljön fel" (316.old.)

"Láthatatlan és szabad vagyok! Láthatatlan és szabad vagyok!" (318.old.)

Ki mit tesz, mit tenne, ha egyszerre, húsz év után beköszönne hozzá sírva, mosolyogva az emlékei közül a legszebbik? az, amelyik már rég lejjebb csúszott a tudatban, szinte a tudatalattit simogatta, beleépült? amelyikhez képest volt szomorú vagy vidám, de szinte soha nem volt ennek tudatában, vagy mindig is, de nem merte ezt végiggondolni? mert hisz a múlt -elmúlt, mindenhol ezt tanítják-, akkor meg hogy lehet, hogy minden egyszerre van jelen? hogy a jelenlét állandó? és nem is kell, hogy ő is tudja ezt, az a döbbenetes emlék.
Ha én élek, az a sírós, mosolygós emlék pedig bennem van, húsz éve alapoz meg, puhít vagy keményít, dühít, elkeserít vagy fellelkesít, vagyis én - ő (is) vagyok, akkor nem múlt el! hordoztam magammal, és a terhe, ami lenyomta a lelkemet (vagy mit tudom én, mimet), de soha, egy pillanatra sem éreztem, hogy meg kellene szabadulnom ettől a "tehertől", hiszen tiltakozott valami bennem az ellen, hogy -végső soron- magamtól megszabaduljak, a részem. Terhes vagyok vele.
És ma, amikor a lányomnak születésnapja van (volt tegnap: már szinte hajnal van), beköszönt sírva, mosolyogva az az emlék. Igazából nem is emlék, hiszen sír és nevet. Mint én.

Repülni!

(Faragó Géza)

"[...]és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!"
(S.T.Colridge: Kubla kán)

"A tehetetlenség, mozdulatlanság és mozdíthatatlanság ellenében minden madárrepülés arra szólít fel bennünket, hogy ne a földet nézzük, ha repülni akarunk." (Boldizsár Ildikó: Meseterápia, 368.old.)

(Anna Margit: Marionett)

Karafiáth Orsolya: Tisztás

A por, akár a szellem: összeáll.
Kis gnóm a fejben. Hopp, én nem vigyáztam.
Csimpaszkodik lélegzetembe, felnő,
beszél belőlem, nemtelen, hibátlan.

„A tisztáson vagyunk." Ez érthető.
Hogy mindketten - ezt néha elhibázom.
Teremtett lény, az ikrem - mintha én.
Félünk egymástól. Egymagunk a tájon.

Nem mozdulok, a rezdülés veszélyes.
Bogáncs húsa. A friss gyom bőre támad.
Göröngy gáncsol, tövis akad hajunkba.
Fű éle sérti semmi kis bokánkat.

A földbe vágyik némán egyikünk.
Porrá akar, más fejbe készülőnek.
Az árnyaktól tanul, de ők se tudják,
melyiknek mondják, hol lehet a kezdet.

S a föld ragaszkodik. Szárhoz, gyökérhez.
Ravasz kezem! Morzsolj erős rögöt!
Lapulhatsz föld - az izzadás figyel.
Sárrá formálnak nedves ujjközök.

A környék védtelen, a fák nem óvják.
Körmünk nyomán egész csinos halom.
Tépjük a tisztást, őrjöngő gödörré.
Mélyül egyre. Behull a borzalom.

(Ne haragudj, Ildikó, amiért kölcsönvettem a verset és a képet! Tökéletesen ezt kerestem napok óta! Köszönöm!! )

Gyökerek

(Frida Kahlo: Gyökerek)

Nem baj?

(Frida Kahlo)

Valaki azt mondta: ez nem az az élet, amiről álmodott.

Tóth Krisztina: Valódi élet

Lesz egy valódibb életem,
nem nézek át az árnyakéba,
még tévedésből, néha-néha
sem nézek át, mert jobb lesz úgy nekem,
elrendezem, berendezem,
lesz benne konyha meg szabadnap,
azon aludni lesz szabad csak,
a szemem rólam majd le sem veszem,
hogy éberségemet kijátszva ott
a homlokomban át ne nézzek
lényemnek túlfelére, hol sürögnek
szeretteim, az árnyéktorkú lények.


"Nincs semmi vész: majd sütni fog,
ha meg nem süt, majd esni fog-
Nincs semmi baj.
Nincs semmi.
Nem baj."
(Tóth Krisztina: Ráhel, Csenge -részlet-)