Krasznahorkai

 (Boda Emese fotója)

Mostanában nincs miről írni, kedvem sincs, sem időm.
De ennyit azért: november 29-én nálunk járt Krasznahorkai László. Két órán át beszélgettünk irodalomról, írásról, a műveiről, a világ állapotáról. 
Elmondhatatlan. Katartikus élmény.

Repülni!

(Balás Eszter : Sámán)

"... szabad leszek, és nem csak az idő tud repülni, hanem mi is..."

50

24 éve volt egy kép a falán, giccses, magányosvándorgitárralavégtelenútonos. Nem ez. Remélem, még sokáig cammog az úton, és közben sokat beszélgetünk a látottakról.

Ősz

 (Margitsziget)

 

(Dobogókő)

Holnaptól vége a kedvenc időszakomnak, a színes, ragyogó őszi időnek. Ez jutott eszembe róla:

"- Különös átváltozás. Mintha a fűzfa a földi lényből égivé változna át - tűnődött Lin-csi. - A lombja világosabbá, könnyebbé lett, az egész fa megemelkedett, elindult fölfelé. De most egy pillanatra megállt. Úgy döntött, nehéz, sötét, dermedt testét mégis itt hagyja a helyén, s az Égbe már csak a sárga lomb száll - magyarázta magának Lin-csi a fűzfák őszi átváltozásának folyamatát. Gyönyörűség volt néznie a sárgán izzó lombot a fű erős zöldje fölött, s még följebb az Ég kékjét, a napfény ragyogását. A tó vizének fekete tükrében mozdulatlan ismétlődött a kép." (Su-La_Ce: Az ifjú Lin-csi vándorlásai; Közreadja Sári László; Írás Kiadó; 75. old.)

Ternyák 49 lenne

Ternyák Zoltán ma lenne 49 éves, és már kilenc éve halott. Ki emlékszik még rá?! Remélem, sokan. A polcom szélén kint van Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című filmjéből egy kép, amin Tóth Ildikóval látható.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen...

Vácrátót

Július.

6. nap: Zsolnay Negyed

A Kék váza.

Nehéz bármit mondani a Zsolnay negyed szépségéről. Mindig is vonzott a szecesszió titokzatossága, meseszerűsége, ugyanakkor kissé félelmetes miszticizmusa.
A Mauzóleumban (5-10. kép) a kilencvenes évek elején jártam, akkor még bedeszkázott ablakokkal, romosan állt a lakótelep szélén. Kíváncsiskodva lestünk befelé, hátha látunk valamit, amikor egy segítőkész ember a közeli kocsmából átkiabált, hogy ha be akarunk jutni, felhív valakit. Kis idő múlva megjelent egy férfi, akinek életem talán legizgalmasabb három óráját köszönhetem, mivel annyi ideig mesélt a Mauzóleum titkairól, érdekességeiről, szabadkőműves szimbolikájáról, az eozin történetéről, a Zsolnay-családról. Később tudtam meg, hogy Lovas Lászlónak hívják, aki hosszú évtizedeket töltött az épület kutatásával, felújításával. Amint akkor elmondta, gyakorlatilag kövenként próbálta helyreállítani a házat. Ennek a találkozásnak köszönhető, hogy ezek után, a szabadkőműves szimbólumok után kutatva eljutottam Galambos Istvánhoz is, aki a szabadkőműves nagypáholy nagymestere volt. A vele való beszélgetés is inspiratív hatású találkozás volt. Itt egy link, egy Lovas Lászlóval készült beszélgetéssel: http://www.eozinmagazin.hu/cikk/A_Zsolnay-mauzoleum_titokzatos_szellemisege
Most, sok-sok év múltán a felújított negyed ismét katartikus élményt jelentett. A Gyugyi-gyűjtemény, a Bóbita Bábszínház épülete, az új építmények közül a gyalogos híd hálója, és a Kék vázák.
A kék vázáról tavaly írtam, amikor Szabadkán jártam, és a palicsi tó partján megkerestem a Tolnai Ottónál megszeretett kék színű eozinmázas vázákat. Most egy könyvet is találtam róla, kiderült számomra, hogy mások is rajonganak ezért az azúr vázáért. Itt egy könyvismertető: http://eozin.blog.hu/2012/05/09/bo_ko_krsti_konyve_a_kek_zsolnay_vazakrol_vegre_magyarul

5. nap: gyors látogatás Pécsen

(Kilátás Schaár Erzsébet Utca c. kiállításának udvarából. Itt is kulcsot kell kérni, de itt -ellentétben Pécsváraddal- nem azon a címen található a "kulcsok őre", mint amit kiírtak az ajtóra, várni kell, és sokat fizetni. Utóbbi zavarna a legkevésbé. De -legalább- az udvar szép. És, természetesen, Schaár mindig megrázó.)

Célunk a Csontváry Múzeum és Schaár Erzsébet Utcája volt. Csontváry megunhatatlan.

Ismét néhány hasznos link:
http://www.museum.hu/m/Baranya_Megyei_Muzeumok_Igazgatosaga_-_Csontvary_Muzeum/aktualis?f

http://www.havasok.hu/cikk/randevu-a-nagykozonseg-elott

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csontv%C3%A1ry_Kosztka_Tivadar

http://www.amilapunk.hu/eozin/vankepem/19sz_magyarok/castellamare.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csontv%C3%A1ry_M%C3%BAzeum

Megint 4. nap: Pécsvárad; Samu Géza

(Samu Géza művei a múzeumban)

(A képek az egykori iskola, ma a múzeum épületének udvarában készültek. Itt szokták megrendezni a faszobrászok nyári táborát -idén nem-.)

... és akkor a legnagyobb élmény.
Nyáron olvastam Kozák Csaba Samu Gézáról szóló albumát. Nagyszerű művész volt Samu, és, bár örülni kell, hogy léteik múzeuma, mégis: felháborítónak tartom, hogy sehol sem hallani művészetéről, a múzeumot kevesen látogatják, szinte egyáltalán nincs híre ennek a remek helynek, alkotónak.

Tessék elmenni Pécsváradra, és megnézni a Samu Géza Múzeumot!
Előzetesen be kell jelentkezni, javaslom a következő számot hívni:

Gászné Bősz Bernadett: 06/30/2206-370.

De a Várba érve is lehet szólni az ott dolgozó hölgynek, ő szintén szívesen és azonnal segíteni fog. A múzeum zárva van, de kérésre kinyitják, odafelé menet még a város történetéről, érdekességeiről is beszélt nekünk Bősz Bernadett. Mindenki kedves, segítőkész, hozzáértő szakember. Samu szobrairól külön kellene szólni, varázsvilág az övé.

Íme néhány link, ahol róla van szó:
http://www.magyarszemle.hu/cikk/samu_geza_maganyossaga

http://szoborlap.hu/kozosseg/blogoszfera/150_samu_geza_bemutatasa.html

http://www.es.hu/old/0011/kritika.htm

http://bookline.hu/product/home.action?id=2100569424&type=10&_v=Kozak_Csaba_Samu_Geza

A múzeumról:
http://pecsvarad.ekisterseg.hu/index.php?akt_menu=892