A Kék váza.
Nehéz bármit mondani a Zsolnay negyed szépségéről. Mindig is vonzott a szecesszió titokzatossága, meseszerűsége, ugyanakkor kissé félelmetes miszticizmusa.
A Mauzóleumban (5-10. kép) a kilencvenes évek elején jártam, akkor még bedeszkázott ablakokkal, romosan állt a lakótelep szélén. Kíváncsiskodva lestünk befelé, hátha látunk valamit, amikor egy segítőkész ember a közeli kocsmából átkiabált, hogy ha be akarunk jutni, felhív valakit. Kis idő múlva megjelent egy férfi, akinek életem talán legizgalmasabb három óráját köszönhetem, mivel annyi ideig mesélt a Mauzóleum titkairól, érdekességeiről, szabadkőműves szimbolikájáról, az eozin történetéről, a Zsolnay-családról. Később tudtam meg, hogy Lovas Lászlónak hívják, aki hosszú évtizedeket töltött az épület kutatásával, felújításával. Amint akkor elmondta, gyakorlatilag kövenként próbálta helyreállítani a házat. Ennek a találkozásnak köszönhető, hogy ezek után, a szabadkőműves szimbólumok után kutatva eljutottam Galambos Istvánhoz is, aki a szabadkőműves nagypáholy nagymestere volt. A vele való beszélgetés is inspiratív hatású találkozás volt. Itt egy link, egy Lovas Lászlóval készült beszélgetéssel: http://www.eozinmagazin.hu/cikk/A_Zsolnay-mauzoleum_titokzatos_szellemisege
Most, sok-sok év múltán a felújított negyed ismét katartikus élményt jelentett. A Gyugyi-gyűjtemény, a Bóbita Bábszínház épülete, az új építmények közül a gyalogos híd hálója, és a Kék vázák.
A kék vázáról tavaly írtam, amikor Szabadkán jártam, és a palicsi tó partján megkerestem a Tolnai Ottónál megszeretett kék színű eozinmázas vázákat. Most egy könyvet is találtam róla, kiderült számomra, hogy mások is rajonganak ezért az azúr vázáért. Itt egy könyvismertető: http://eozin.blog.hu/2012/05/09/bo_ko_krsti_konyve_a_kek_zsolnay_vazakrol_vegre_magyarul
A Mauzóleumban (5-10. kép) a kilencvenes évek elején jártam, akkor még bedeszkázott ablakokkal, romosan állt a lakótelep szélén. Kíváncsiskodva lestünk befelé, hátha látunk valamit, amikor egy segítőkész ember a közeli kocsmából átkiabált, hogy ha be akarunk jutni, felhív valakit. Kis idő múlva megjelent egy férfi, akinek életem talán legizgalmasabb három óráját köszönhetem, mivel annyi ideig mesélt a Mauzóleum titkairól, érdekességeiről, szabadkőműves szimbolikájáról, az eozin történetéről, a Zsolnay-családról. Később tudtam meg, hogy Lovas Lászlónak hívják, aki hosszú évtizedeket töltött az épület kutatásával, felújításával. Amint akkor elmondta, gyakorlatilag kövenként próbálta helyreállítani a házat. Ennek a találkozásnak köszönhető, hogy ezek után, a szabadkőműves szimbólumok után kutatva eljutottam Galambos Istvánhoz is, aki a szabadkőműves nagypáholy nagymestere volt. A vele való beszélgetés is inspiratív hatású találkozás volt. Itt egy link, egy Lovas Lászlóval készült beszélgetéssel: http://www.eozinmagazin.hu/cikk/A_Zsolnay-mauzoleum_titokzatos_szellemisege
Most, sok-sok év múltán a felújított negyed ismét katartikus élményt jelentett. A Gyugyi-gyűjtemény, a Bóbita Bábszínház épülete, az új építmények közül a gyalogos híd hálója, és a Kék vázák.
A kék vázáról tavaly írtam, amikor Szabadkán jártam, és a palicsi tó partján megkerestem a Tolnai Ottónál megszeretett kék színű eozinmázas vázákat. Most egy könyvet is találtam róla, kiderült számomra, hogy mások is rajonganak ezért az azúr vázáért. Itt egy könyvismertető: http://eozin.blog.hu/2012/05/09/bo_ko_krsti_konyve_a_kek_zsolnay_vazakrol_vegre_magyarul
1 megjegyzés:
A Gyugyi-gyűjtemény videója
Megjegyzés küldése