Kertem

(Ricky Boscano)

(India, Goa, "Portugese villa")

A kertemben van egy ház. A házban élek én. A házam zegzugos, tornya is van, üvegháza, téglafala, kályhája; edényeim, puha takaróim, meleg szőnyegeim vannak. Könyvespolcom, rajta a fontos könyveimmel; íróasztalom: zöld burás lámpával. Az udvaron rengeteg növény: fák, bokrok, virágok. Kis szobrok, lámpák, kerti bútor. Terasz. Fedett és nyitott.

A kertem az enyém, én formálom, növelem, nevelem, gazdagítom, díszítem. Én élek benne. Bőven van benne levegő, zöld, föld és nedvesség. Keménység és lágyság egyaránt.

Kerítése is van. Zárt hely. Ha én hívok valakit, bejöhet. Ha becsenget, de nem ismerem, előbb megnézem az ablakból, megvizsgálom, nem akar-e rombolni, ártani, és ha nem, vagy legalábbis nem tűnik veszélyesnek, akkor beengedem. Kitárom az ajtómat.

Illatos és színes a kertem. Ha a hőségtől vagy a sok esőtől kiég vagy kipusztul foltokban, elszomorodom, de vagy beültetem a helyét, vagy odateszek valamit (pl. egy szobrot), eltakarom. Ha nem tudom, mi okozta a pusztulást, próbálom kideríteni. Nyomozok. Aztán beültetem a helyet vagy eltakarom.

Madarak és lepkék látogatják.

A kert közepén áll egy faóriás. Leülhetek a tövébe, a törzséhez dönthetem a hátam. Átölelem a fát: hallani a lombsusogást, érezni a szellőt. Ülök a kert közepén a fa alatt. esetleg elalszom, vagy csak úgy eltöltöm az időt.

Ez az én kertem.

Kinyílik, de ritkán.
Árnyas, dús.
Nyitott és zárt.
Fényes és sötét.

(Toszkána)

(Tuscon, Arizóna)

(Moszkva)

(Párizs)