Ma lenne 53 éves. Épp tegnap olvastam a levelezésünk utolsó darabjait. 2013.06.02-án írt utoljára, ezek voltak az utolsó szavai hozzám:
"A bizakodást nem szabad feladni. Valami fog történni, valaminek kell történni."
Azóta csak hallgatok, temetésekre járok (pl. az övére, lassan három éve), és várom, hogy történjen valami.
2016. november 1., kedd
53
Bejegyezte:
Gyöngyi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Borbély Szilárd
AHOGY MÚLNAK NAPOK
Ahogy múlnak a napok,
van abban valami nehéz.
Van, amikor könnyebb,
van, amikor nehezebb.
Az ember teszi a dolgát.
Csak arra gondol,
amire gondolnia kell.
Beosztja a napot.
Igyekszik korán ágyba kerülni.
Igyekszik fáradt lenni,
mire lefekszik.
Igyekszik nem gondolni
a következő napra.
Tudja, az a dolga, hogy éljen.
Elfordítja a kulcsot,
nyitja a csapokat,
hallgatja a rádiót,
lassan issza a kávét.
Néz ki az ablakon.
forrás: Ami helyet, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999. (57-58. o.)
Megjegyzés küldése