A mai napot mi is a kultúrának szenteltük: ma volt a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei döntője. Ez egy nagy verseny általános iskolásoknak, iskolai fordulóval indul, aztán jön a kerületi, ahonnan minden évfolyamról 1-1 gyerek jut be a fővárosira. A fővárosit Rákosligeten rendezi minden évben az az iskola, amelyik a versenyt elindította idén 10 éve. Onnan évfolyamonként 3-3 gyerek jut be a döntőbe, ahol a megyei fordulókból és a határon túli selejtezőből bejutott gyerekekkel mérkőzik meg. Na, ez volt ma. És Annus 6. lett az évfolyamán. Nagyon büszke vagyok rá. Elképesztő érzéke van hozzá, én csak csodálom. Annyira örülök, hogy engedte magát felkészíteni!
Az egyik tanárnő hasonlata, sajna nem az enyém (bár már szinte magaménak érzem), hogy ő a bokszoló, én csak az edző vagyok. Tudok neki segíteni, hogy nyerjen, de sosem tudnék úgy bokszolni, mint ő. Hát ez az. Mindig megilletődöm, amikor látom, hogy szerelmes magzatom egyes területeken mennyire tehetséges. És fura érzés: "belőlem" lett és több nálam. Jó, hogy valami magamnál értékesebbnek a forrása lehettem. És ez most persze nem csupán (és nem elsősorban) a helyesírásra vonatkozik. :))
2007. május 26., szombat
2007. május 25., péntek
kövek
Igen, bár nem mondhatnám, hogy felemel. Inkább lehúz. De hát ez olyan "felhasználói" szöveg, nem "esztétikai" megközelítés. Mint az "egészséges" (értékes) és a "finom" a kajával kapcsolatban.
Nagy öröm: lett egy jó mindmapping szoftverem. Szeretem ezt játszani, segít a gondolkodásban és gyakorlati haszna is van: a szabad (nem-lineáris) anyaggyűjtés után könnyen lehet az adott téma logikáját létrehozni. Most azt játszom, hogy jó ingyenes online szolgáltatásokat gyűjtök, ha kész, ideteszem, remélem, szép színes lesz.
2007. május 20., vasárnap
2007. május 18., péntek
Tegnap volt egy roppant érdekes élményem, éppen a nézéssel, észleléssel kapcsolatosan.Egy kísérletben vettem részt, amiből megtudtam, hogy pár másodperc alatt milliószor változtat a nézésem irányt, bejárom az egész képet, gyakorlatilag csak a két jobb szélét , és az alját nem figyelem meg.Az is fura, hogy egy figuratív és egy nonfiguratív képet ugyanolyan intenzitással pásztázok végig.Élveztem, a lány is helyes volt, aki a kísérletet végezte.
Olvasok egy könyvet, teljesen véletlenül találtam, Baricz Kati írta, aki fotós, és szép és érdekes könyvecskéje van, amiben fotózásról, kertről, mindenféléről ír,ami egy naplóba belefér.
2007. május 12., szombat
2007. május 11., péntek
Ó, igen!A képek...Órákig ülök előttük, ez az, amit nem tudok kihagyni sosem.Vannak kategóriáim, azokat bámulom, és gyűjtöm hozzájuk az újakat.Pl. a japánaimat, de vannak vizek, kövek, fák, padok, biciklik, emberek, tárgyak, helyek, mindenféle.Ez a kép szép, jó színe van.A szabadságot én még nem érzem, de én elmondani sem tudom, hogy mirt épp az a kép hat rám,amit órákig bámulok.Jó, ez így nem pontos, de a képekre kevésbé vannak szavaim, mint a szavakra.
szabadságfok
Érzékelhetően nő a szabadságfokom. Az asztal háttérképét ma erre cseréltem. Rád nem hat jól?
A képekre tényleg közvetlenül reagálok: lehetek bármilyen álmos éjjel, világosan érzem, ha egy kép, amit látok, az "enyém". Aztán később, ha kialudtam magam, azt is meg tudom már mondani, miért éreztem úgy. És mindig valami nagyon egyszerű (archetipikus ) tartalom van a háttérben. Valami olyan, ami épp csak a szemem nem bökte ki, de ahhoz, hogy meglássam, kellett az adott kép. Mint valami katalizátor.
Most tehát tágul a tér, melegednek a napok, közeledik a szabadságom perce.