Érzékelhetően nő a szabadságfokom. Az asztal háttérképét ma erre cseréltem. Rád nem hat jól?
A képekre tényleg közvetlenül reagálok: lehetek bármilyen álmos éjjel, világosan érzem, ha egy kép, amit látok, az "enyém". Aztán később, ha kialudtam magam, azt is meg tudom már mondani, miért éreztem úgy. És mindig valami nagyon egyszerű (archetipikus ) tartalom van a háttérben. Valami olyan, ami épp csak a szemem nem bökte ki, de ahhoz, hogy meglássam, kellett az adott kép. Mint valami katalizátor.
Most tehát tágul a tér, melegednek a napok, közeledik a szabadságom perce.
2007. május 11., péntek
szabadságfok
Bejegyezte:
Andi