Tegnap volt egy roppant érdekes élményem, éppen a nézéssel, észleléssel kapcsolatosan.Egy kísérletben vettem részt, amiből megtudtam, hogy pár másodperc alatt milliószor változtat a nézésem irányt, bejárom az egész képet, gyakorlatilag csak a két jobb szélét , és az alját nem figyelem meg.Az is fura, hogy egy figuratív és egy nonfiguratív képet ugyanolyan intenzitással pásztázok végig.Élveztem, a lány is helyes volt, aki a kísérletet végezte.
Olvasok egy könyvet, teljesen véletlenül találtam, Baricz Kati írta, aki fotós, és szép és érdekes könyvecskéje van, amiben fotózásról, kertről, mindenféléről ír,ami egy naplóba belefér.
2007. május 18., péntek
Bejegyezte:
Gyöngyi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Milyen kísérlet volt? Mit mondott a lány, mindenki másképp néz meg egy képet? És van-e különbség a férfiak és a nők "nézése" között?
A lány művészetpszichológus, az egyetemen csinálják a vizsgálatot.Nem azt vizsgálja, hogy nők, férfiak hogyan néznek, hanem, hogy a személyes viszonyt, "szeretem-nem szeretem" érzést befolyásolja-e, hogy mit és hogyan nézünk, illetve, hogy a bal-és jobbkezesek másként néznek-e.Egyelőre gyűjtik az információt egy speciális kütyü segítségével, de eddig úgy néz ki, hogy van összefüggés.Érdekes volt visszanézni, hogy 4-5 másodperc alatt hányszor váltott irányt a szemem, megállapodtam bizonyos pontokon, de nagyon sok helyre van idő nézni.Utána hosszan gondolkodtam azon, hogy talán ezért van az, hogy mindent cak látok, és csak azt tudom fölfogni igazán, amit látok.
Azért elég verbális lény is vagy ugyanakkor. Azaz nyelvi úton is meg lehet téged közelíteni. Különben rajzolgathatnék neked levelek helyett. De a képek közvetlenebbül hatnak, valahogy úgy, mint a mitologémák, egyenesen a tudattalanra. Talán ezért is veszélyesebbek, mert nincs ott a tudat kontrollja. Illetve külön erőfeszítést igényel, hogy tudatosítsd, mi is történt. Jól manipulálhatóak vagyunk ebben az új képkorszakban.
Megjegyzés küldése