Gyerekszáj2

Peti öt évesen ezt írta: "A világ mindenből való kincs."
Én is szeretek erre gondolni, amikor- amúgy- nem látom a világot, meg a kincseket.

gyűjtögetés kontra földművelés

Ja, én is ezt teszem éjjel-nappal. Bár azért nem teljesen ugyanaz, a készen kapott produktumok valaki másnak a fényjelei. És néha nő bennem annak a vágya is, hogy most aztán PONTOSAN azt kéne kifejeznem, ami belül olyan "jó keserű". A fotózás érdekes átmenet: saját is meg nem is. Abban a megtalálás az alkotó mozzanat. Formálással (saját előhívás, szoftveres matatás) lehetne igazán az enyémmé tenni. Ahogy az olvasást is azáltal, hogy írok róla, legalább az élményt körüljárom. Valahogy CSINÁLNI szeretném már, nem csak befogadni. A te kérdésedhez visszatérve: csinálj, mondjuk egy olyan bemutatót, ami mások fotóival (azokat alapanyagnak használva) ad vissza valamit belőled. Adj neki címet, tegyél bele szavakat, zenét, aztán szépen küldd el nekem! :)

alkotás-fényjelek

...és lehet, szerinted az is alkotás, ha az ember keresi ezeket a "fényjeleket"?Ha egyszerűen felfedezi, valahogy rögzíti őket?Mindegy, hogyan: leírja, lefotózza, lefesti, vagy összegyűjti?nekem ez a vágyam régóta, ezt csinálom folyton: gyűjtök.

az alkotásról - még

Tudod, az is baj, ha valaki annyira reflexív, mint mi. Na jó, mint én. Nem szabad szegény múzsát az első percben hasba szúrni, mondván, hogy ebből sem lesz semmi jó, már most látszik. Ez is gőg. Hol van az megírva, hogy nekem nem szabad alább adnom Ottliknál?! Az alkotás elsősorban nekem kell, hogy jó legyen. Engem vezessen el valahova, éltesse bennem a most épp kihalni készülő "izét". És nem kell arra számítani, hogy ez bárkinek is mond majd bármit is. És nem szabad megsértődni, ha rossz az eredmény. Törvényszerű. Nem vagyok Ottlik. De attól még nem kell elnyomni magamban az alkotó impulzusokat. A reflexivitást csak arra kellene használni, hogy egy-egy mű végén ne higgyem azt, máris aranykoszorús lettem. És ne akarjam ezzel terhelni a jónépet. De attól még alkothatok! Szerényebben kell hozzáállni...

Fény

(Sajnos) mindenről mások gondolatai jutnak eszembe...

Jász Attila:


[Rainy Window


ázik a vonatablak s benne a folyton változó kép
ázik a bodzavirág otthon biztosan rég
itt csak a poros kaktusz int tüskésen fityiszt


ázik az akácvirág hogy illatosabb lehessen az ég
törött pálmaág zörög a zápor veri a vonatablakot
ázik a mező itt prérinek hívják


gyógy és gyomnövények borítják otthon
jó és rossz füvek itt
fázom már én is az átkozott vonatablakban


tengersós könnyem csorog
belül mégis csontszáraz vagyok
ott él még a remény


a por fölött rezeg vibrál
egy szerény kis napocska
gyenge fényjel



Ha épp jobb állapotban vagyok, ezt a fényjelet keresem.


Fényből van szín és árnyék,
lassan járni, ülni: örülni, ha látom.


(Bálint L. képe.)