az alkotásról - még

Tudod, az is baj, ha valaki annyira reflexív, mint mi. Na jó, mint én. Nem szabad szegény múzsát az első percben hasba szúrni, mondván, hogy ebből sem lesz semmi jó, már most látszik. Ez is gőg. Hol van az megírva, hogy nekem nem szabad alább adnom Ottliknál?! Az alkotás elsősorban nekem kell, hogy jó legyen. Engem vezessen el valahova, éltesse bennem a most épp kihalni készülő "izét". És nem kell arra számítani, hogy ez bárkinek is mond majd bármit is. És nem szabad megsértődni, ha rossz az eredmény. Törvényszerű. Nem vagyok Ottlik. De attól még nem kell elnyomni magamban az alkotó impulzusokat. A reflexivitást csak arra kellene használni, hogy egy-egy mű végén ne higgyem azt, máris aranykoszorús lettem. És ne akarjam ezzel terhelni a jónépet. De attól még alkothatok! Szerényebben kell hozzáállni...