Ősz

Ősz van. Vége a szabadságnak.

Félre...

"...s fejét a leghatározottabban félrefordította a világ elől. Azt terjesztették róla, hogy azért fordította félre, mert hátranézett, hátra, egy Eikan nevű szerzetesre, akinek beszéde oly szép volt, hogy ő, a Buddha tudni akarta, ki az, aki mondja. A valóság azonban gyökeresen más volt: aki csak egyszer is látta, azonnal tudta: azért fordította el ezt a szépséges tekintetét, hogy ne kelljen néznie, hogy ne kelljen látnia, hogy ne kelljen tudomásul vennie, maga előtt, három irányban, ezt a rohadt világot."

(Krasznahorkai László)

Az erősebb lét...

"Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe."
(Rilke-Nemes Nagy)

Ma meghallgattam azt a kazettát, amin húsz évvel ezelőtti "angyalok" beszélnek. Alig hallani. Recseg és zúg a felvétel. Azt sem tudom, mi lett velük. Az egyik, a legfontosabb, máig külön kategóriaként él bennem. Nem, nem pusztulnék bele az "erősebb lét közelébe".

Hiányoznak.

(Bálint Endre)

Hipotetikus...

(...és létezése hipotetikus.)

Fém keret határolja ezt a hipotetikus benti, és a látható kinti világot. Hideg, törékeny, sok szemmel rám tekintő fém. A kerethez tapadó kosz erezete, vattaszálai. Az élesen kirajzolódó kosz-szálak szépsége, finomsága mögött felsejlő külvilág. A felhő fehér foltja. A láthatatlanban maradó házak hieroglifái. A két világ közötti határ az ablak, ami magára irányítja a figyelmet. Nem a "bent vagyok és kifelé merengek"-közhelyes kivágása. Azt mutatja, ami csak akkor látszik, ha a figyelő odahajol, koncentrál.

A figyelem szépsége.

Állok, vagy suhan előttem a táj? A mozgás és a mozdulatlanság eggyé válik abban a pillanatban.

(Minden hipotetikus. Csak a léte bizonyos.)

(MD)

"Akkor dühbe jössz és kijózanodsz. Ezt már ismered, [...] létezése a te feltevésed volt. Egyáltalán, ahogy a többi emberé, [...] puszta megléte is hipotétikus volt. Vele együtt életed műve, költészete, regénye szintén. Minthogy a tapasztalat nem táplálja többé, [...] létezésének a feltevése nem tartható tovább. Visszamegy a hipotétikusba, az Ingyen moziba (ahonnan jött). Kijózanodsz. (A költészetből is.) [...]

Rossz. De gondolatokból, emlékezetedből össze tudsz rakni sok mindent-mondhatjuk: [...] létezésének teljes illúzióját. Nem rossz mindenestől. (Sajnos, nem elég jó. Egy moccanásnyi empirikus megerősítés megérné a világot, uram.)"

(Ottlik Géza)

"Nem találok szavakat magamra,"

(J.A.)

Angyal

(Frankl Aliona)

Terény

Most Terény: mikor a "naplementés", "lólegelamezőn"-témával az utcán találkozik az ember...

Zaj

(Tom Waits)

Paul Valéry: Fül

Kivételesen érzékeny füle volt, s ebből élt.
De viszolygott a zenétől, a verstől.
Unalmasnak találta a hangzást. A zajok bűvölték el.
A zavaros hangok, ajtók csikorgása, zsákok puffanása
A földön, papír zizegése, s mindenek fölött csodás és
Finom léptei az állatoknak s az embereknek, a gazdag
Ingás, a burjánzó- a dolgokkal teli-
(ford. Zirkuli Péter)

Szeretem, amikor a zene nem a harmónia imitációja, hanem dobogás, kopogás. Legyen recsegés, csattogás, a zene határait keresse, és sebezzen föl, hasítson, marjon, ha tud. Máskor ringasson, simítson, legyen lágy megnyugvás.

??

(Molnár Péter: Csöndház)

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.

(Pilinszky)

Beszédképtelenség. Nem bírok. Majd ősszel? Vagy "soha már"? Emlékek, zajok, kérdések.

Elég

Pilinszky János: Elég

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
"visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.