(...és létezése hipotetikus.)
Fém keret határolja ezt a hipotetikus benti, és a látható kinti világot. Hideg, törékeny, sok szemmel rám tekintő fém. A kerethez tapadó kosz erezete, vattaszálai. Az élesen kirajzolódó kosz-szálak szépsége, finomsága mögött felsejlő külvilág. A felhő fehér foltja. A láthatatlanban maradó házak hieroglifái. A két világ közötti határ az ablak, ami magára irányítja a figyelmet. Nem a "bent vagyok és kifelé merengek"-közhelyes kivágása. Azt mutatja, ami csak akkor látszik, ha a figyelő odahajol, koncentrál.
A figyelem szépsége.
Állok, vagy suhan előttem a táj? A mozgás és a mozdulatlanság eggyé válik abban a pillanatban.
(Minden hipotetikus. Csak a léte bizonyos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése