Álomban

(Szegedi Katalin)

Mi "reális" és mi "fikció"? Attól, hogy emlékszem egy megtörtént eseményre, az valóságos? Ha pedig álmodtam vagy kitaláltam: fikciónak nevezzük? Hogyan lehet meghatározni ezeket a fogalmakat?

Emlékeim szerint beszéltem egy emberrel. Valóság. Felidézem az arcát, gesztusait: tudom, hogy létezik, vagyis ez is valóság. De, amit róla gondolok, ahogy elraktározta a memóriám, már nem biztos, hogy megfelel a valóságnak, lehetséges, hogy ezt a képet magam alakítottam ki róla, vagyis előfordulhat, hogy fikció az egész. Még akkor is, ha ő állítja, hogy van.

Álmomban fura dolgok történnek velem, valójában valóság az egész-szerencsére.

65

Szabó T. Anna: Elhagy

Elárul és elhagy.

Kilök magából és elhagy.

Önmagát adja ennem és elhagy.

Ringat és elhagy.

Talpam simogatja, fenekem törüli,

hajamat fésüli, elhagy.

Orrom az illatát issza, ölel:

"Soha nem hagylak el!" Elhagy.

Áltat, mosolyog, súgja: "ne félj!"

Félek és fázom, és elhagy.

Este lefekszik az ágyra velem,

azután kioson és elhagy.

Nagy, meleg, eleven, fészekadó,

csókol és dúdol és elhagy.

Cukorral tölti két tenyerem,

tessék, ehetem: elhagy.

Sírok és ordítok, úgy szorítom:

foghatom, üthetem, elhagy.

Csukja az ajtót és hátra se néz,

nem vagyok senki, ha elhagy.

Várom, ahogy remegő kutya vár:

jön, ölel, símogat, elhagy.

Ő kell, mert nélküle élni halál,

felemel, melegít, elhagy.

Ketrec a karja, de ház az öle,

vágynék vissza, de elhagy.

Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,

idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!

Lesz majd benne, kit elhagyj.

Csukd be az ajtót, vissza se nézz:

várni könnyebb, menni nehéz,

lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,

mindig lesz, aki vár, aki fél,

mindig lesz, aki vissza se tér,

megszül, és meghal, és elhagy.

(Bálint Levente)

46

Akárhol is van, remélem: VAN. Ma 46 éves.

Ablakban

(Ghost in the Shell)

(Elveszett jelentés)

Lány az ablakban. Kívül a város forgataga. Otthonosság belül, ami csak menekülés, menedék. Kínzó hiány, magány. Várakozás. Mire? Kire? Nyugalom és bizonytalanság. Reménytelenség. Remény. Kívülállás és vágy az odatartozásra. Mit kell tenni? Merre kell indulni? Kell-e megmozdulni, vagy ez a távolság, mélység (szakadék) az elérhető legnagyobb közelség? Mihez is? Lehet-e közelebb menni a világ dolgaihoz ennél? Szemlélődni, csendben hallgatni a zajos várost, a beszűrődő ricsajt. Benne lenni úgy, hogy kívül. Kívül lenni úgy, hogy belül. Elveszni a felszínben, vagy hinni valamiféle mélységben. Nézni. Hallgatni. Lassan lélegezni, csodálkozni az elveszettségen, befelé sírni. A legtöbb, ami megtörténhet, ha valaki veszi a fáradságot, futni kezd, megfogja a vállad és azt mondja: "Te!"

...ha nem szalad, ha nem mondja, ha csak azt ismételgeti: "én", "én", "én", akkor mit lehet tenni? Marad a bambulás az ablakban. Ki képes "én" helyett azt mondani: "te"? Ha el is hiszi, hogy annyira elfoglalt, sok a dolga, hogy ez felmentést ad a figyelem alól?

Marad a hely az ablakban.

Arcfestés

(Szüts Miklós)

"Arcot festeni? Csak úgy? Bele a világba? Ebbe a világba?! Könyörgöm, de hát hogyan? Hogyan jöhetne ahhoz bárki, hogy valakinek az arcát a vásznára "fölvigye"? Hogyan érinthetné meg látható színekkel és formákkal egy személy arcát? Mert más arc nincsen, csak valakinek az arca, csak a személy arca van. Az, amit a régiek proszóponnak és perszónának neveztek. Minden más arc- arculat csupán. Dolgok arca és eldologiasult arc. Halott felszín. Áthatolhatatlan húsarc. Géparc. Az eleven arc maszkká dermedése. Lárvaarc és halotti maszk. Új keletű szavakkal: imágó, imidzs, imázs. Az ilyen arcot meg lehet csinálni és le lehet cserélni. A személy arca azonban létezésével együtt adott és felcserélhetetlenül az övé." (Szilágyi Ákos)

Arc/kép

Összerakni egy arcot elképzelésekből, előítéletekből, szavakból.
Lehet-e?

Fa az erdőn...

(Hollán Sándor)

"A fa nélkülem is létezik. Az életnek ez a formája én-mentes és kivetülés nélküli. [...] A fával szemben állva megvan az a lehetőségem, hogy közvetlenül az ismeretlennel léphetek kapcsolatba, azzal, ami nem én vagyok, és ez szabadság érzését kelti."

Kapcsolatba lépni azzal, ami nem én vagyok...Fák? Emberek! A legszebb, mikor valaki úgy válik fontossá, mint Hollánnak a fa: "én-mentesen". Önmagában állva, nélkülem is van. Ez a "vanás", ami számít, ami érdekel. Legszebb álmaimban körülöttem ülnek mindannyian, akik képesek állni, mint "fa az erdőn".

Örvény

Mi mozdult el? A víz, a fa vagy én? Fújt a szél? Van valamiféle alig érzékelhető mozgás? Örvénylés?

"Legyen vörös!"

Még mindig tart a narancs/vörös hangulat. Ma szépen ragyogott a Körút délelőtt, lebegett egy kicsit, féltem, le ne essek.

Reggel nézegettem Lábass csodás fotóit a háztetőkről. Majdnem "hajnali háztetők", valójában ottlikosan azok: amikor egyben látszik minden, valami pára vagy fénytörés (a fotós tekintete?) hatására a koszos falak is csillognak, az elhagyott helyek is lakhatónak tűnnek, a kopott, belakott város pedig az egyedüli hellyé válik, ahonnan nincs hova elmenni, de nincs is miért, hiszen a szépség barátságos arccal néz a tetőkről, házakról, falakról, utakról.

Szóval egyensúlyoznom kellett a lebegésben. Heti egy szabad délelőtt meggyőzne róla, hogy még élek.

Vasárnap óta...

(Rauschenberg)

Ezen a héten újabb remek beszélgetés(ek). Irodalmi hét, újabb kedvenc költővel. Csoda! Talán folytatódás, kis nyugalom. Narancs színű sál.

"Felvállalom, hogy így tudom szeretni
azt is, ami nyilvánvalóan elnyom.
Ami lehűt, nyomaszt, felsért, taszít.
Ha így lett, hát így kell, hogy boldogítson."
(Karafiáth Orsolya)

"Élte távoli tó-
éltető."

Esetleg

Na, esetleg még Moszkva...Vagy Zebegény. (?)

Éjszaka

"Éjszaka
mély szaka-
dék szava..."
(Muskát Zsuzsa)

Álmatlanul, várva valamit, a reggelt akár. Nincs mit mondani, csak ez a várakozás, ami ébren tart. Szép Ernő versében sétál az ember az Andrássy úton, elmegy a Hősök terére, aztán ki a Városligetbe, ott mereng az elmúlásról. Egyszer álmomban benne voltam ebben a versben, de nem lámpák világítottak, hanem mécsesek. "MÉCS"-így láttam a szót magam előtt. Elővettem a verset, és döbbenten néztem a cím szavainak kezdőbetűit: Magányos éjszakai csavargás.

Fény- lehetne-világos(ság). Menni, csak úgy menni, ahogy "Ernő úr"-nál olvasni, meg Tandorinál persze. Vagy aludni. Pihenni. Most van rá idő...Muszáj most, máskor nem érek rá. Sietve pihenni, amíg lehet, röhej ez is, mindegy.

Csönd, az van.

Fa

(Schiele)

" Egyszer történt, hogy meginogtam,

s elvesztve egyensúlyomat

a feneketlen és királyi csöndben

meg is történt, hogy meginogtam."

(Pilinszky)

Ugyanakkor ez is, persze. Egyszer ez, máskor az. Néha egyszerre. Jó lenne, ha mindig a virágos kedv lenne a biztos. Számot kell vetni, mikor születésnapja van az embernek? Mivel?! Csak örülök a Krasznahorkai-könyvnek, meg a Szüts-Vojnich-albumnak. Meg Feri kisfiának, aki épp ma született. Ternyák 45 lenne ma. Kinga 19 lett.

Ősz van. Esik az eső.

Jobb lenne, ha az időnkénti elrendeződések tartósak lennének. Ha a legfontosabb embereknek legalább annyira szükségük lenne rám, mint nekem rájuk. Ha lehetne őszintének lenni. Ha nem kellene a műmosolyt merev maszkként viselni, hanem az igazi jöhetne magától. Ha lenne kommunikáció az emberek között.

Ha legalább ma fölhívhatnám anyut.

Okt. 4.

(El Kazovszkij)