Éjszaka

"Éjszaka
mély szaka-
dék szava..."
(Muskát Zsuzsa)

Álmatlanul, várva valamit, a reggelt akár. Nincs mit mondani, csak ez a várakozás, ami ébren tart. Szép Ernő versében sétál az ember az Andrássy úton, elmegy a Hősök terére, aztán ki a Városligetbe, ott mereng az elmúlásról. Egyszer álmomban benne voltam ebben a versben, de nem lámpák világítottak, hanem mécsesek. "MÉCS"-így láttam a szót magam előtt. Elővettem a verset, és döbbenten néztem a cím szavainak kezdőbetűit: Magányos éjszakai csavargás.

Fény- lehetne-világos(ság). Menni, csak úgy menni, ahogy "Ernő úr"-nál olvasni, meg Tandorinál persze. Vagy aludni. Pihenni. Most van rá idő...Muszáj most, máskor nem érek rá. Sietve pihenni, amíg lehet, röhej ez is, mindegy.

Csönd, az van.