(Hollán Sándor)"A fa nélkülem is létezik. Az életnek ez a formája én-mentes és kivetülés nélküli. [...] A fával szemben állva megvan az a lehetőségem, hogy közvetlenül az ismeretlennel léphetek kapcsolatba, azzal, ami nem én vagyok, és ez szabadság érzését kelti."
Kapcsolatba lépni azzal, ami nem én vagyok...Fák? Emberek! A legszebb, mikor valaki úgy válik fontossá, mint Hollánnak a fa: "én-mentesen". Önmagában állva, nélkülem is van. Ez a "vanás", ami számít, ami érdekel. Legszebb álmaimban körülöttem ülnek mindannyian, akik képesek állni, mint "fa az erdőn".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése