Virágzó fák! Érdemes kimenni végre!
Hosszú idő utáni találkozás: mennyire képes hiányozni egy ember! Hiába a tudat, az emlékek, képek, hírek, az igazán elfogadható a megtapasztalása, a megcáfolhatatlan jelenléte: ez az egyedül elviselhető.
Ülök egy éve abban az esőverte autóban, ott, a kis utcában. Nem mozdulok, bár többször ki-kiszállok, elmosódik a nyomom, beleivódik az elfolyó koszos vízbe. Nem vagyok ott, de mégis ott ülök. Nézek keresztül azon a felszakítóan vizes ablakon, figyelem a lecsorduló cseppeket, várom, hogy végre jöjjön már.
Ami változott: hiánya - jelenlét, jelenléte - hiány.
Tavasz van végre, nyilván csalóka, biztos, jön még fagy, de most szépek a fák.
Irány ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése