Március 26.-Elmaradt köszöntés

Tegnap nem volt időm, pedig nagyon fontos: születésnap volt, kedvenc költőmé.
Tavaly angyalt, fát, padot kívántam neki.
Most, hogy sokat írjon, sok esszét, ha lehet.
Írjon sok kert-szöveget!! Lehessen bennük sétálni, gondolkodni, hallgatni a madarakat.

Új szín

(Hiroshige)

Mese

(Szegedi Katalin)

"Mert mit a világba

kienged a kéz,

elvész,

akár hullámhegyen állna

az egész."

(Rilke: Az utolsó; f. Csorba Győző)

Vele indult. 37 évvel ezelőtt őt vártam leginkább. A bejárattal szemben ülve néztem, mikor nyílik az ajtó, mikor lép be ő. Két öreg óvodás komoly, mindent meghatározó beszélgetései... A neve jelenti a gyerekkort, a várakozást, a kezdetet. A képen egymás felé döntjük a fejünket, mint akik összetartoznak, akiknek titkaik vannak.

Az első barát. Lehet, hogy az utolsó is, akivel még őszinte volt minden pillanat.

37 év után megtaláltam.

Fény és fák

(Szüts Miklós)

Szép, ragyogó tavaszi nap, séta.

Szüts Miklós kiállítása: puha fehérek, kalligrafikus vonalak, fák, fény, csend.

Fernando Pessoa: [Mind e rosszban, melyben élek]

Mind e rosszban, melyben élek,

Mind e rosszban, mit belátok,

Önmagamnak foglya, félek,

Önmagamnak ártok.

Más volnék, ha más lehetnék,

Biztonság ha volna bennem:

Nem volnék ily szende, gyengéd,

Ki a szépre rezzen.

S ki rajongva megtagadja,

Mankótlan míg lép a lába,

S mindhiába mondogatja,

Hogy minden hiába.

(f. Szőnyi Ferenc)

"Minket is megváltoztat, amire ránézünk." (Wim Wenders: Az erőszak vége)

Fény-kép

"Mert elegem van az állandó félelelmből, és még szeretnék élni." (A Napsütötte Toszkána c. filmből)