(Szegedi Katalin)"Mert mit a világba
kienged a kéz,
elvész,
akár hullámhegyen állna
az egész."
(Rilke: Az utolsó; f. Csorba Győző)
Vele indult. 37 évvel ezelőtt őt vártam leginkább. A bejárattal szemben ülve néztem, mikor nyílik az ajtó, mikor lép be ő. Két öreg óvodás komoly, mindent meghatározó beszélgetései... A neve jelenti a gyerekkort, a várakozást, a kezdetet. A képen egymás felé döntjük a fejünket, mint akik összetartoznak, akiknek titkaik vannak.
Az első barát. Lehet, hogy az utolsó is, akivel még őszinte volt minden pillanat.
37 év után megtaláltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése