(Frida Kahlo)
Valaki azt mondta: ez nem az az élet, amiről álmodott.
Tóth Krisztina: Valódi élet
Lesz egy valódibb életem,
nem nézek át az árnyakéba,
még tévedésből, néha-néha
sem nézek át, mert jobb lesz úgy nekem,
elrendezem, berendezem,
lesz benne konyha meg szabadnap,
azon aludni lesz szabad csak,
a szemem rólam majd le sem veszem,
hogy éberségemet kijátszva ott
a homlokomban át ne nézzek
lényemnek túlfelére, hol sürögnek
szeretteim, az árnyéktorkú lények.
"Nincs semmi vész: majd sütni fog,
ha meg nem süt, majd esni fog-
Nincs semmi baj.
Nincs semmi.
Nem baj."
(Tóth Krisztina: Ráhel, Csenge -részlet-)
Lesz egy valódibb életem,
nem nézek át az árnyakéba,
még tévedésből, néha-néha
sem nézek át, mert jobb lesz úgy nekem,
elrendezem, berendezem,
lesz benne konyha meg szabadnap,
azon aludni lesz szabad csak,
a szemem rólam majd le sem veszem,
hogy éberségemet kijátszva ott
a homlokomban át ne nézzek
lényemnek túlfelére, hol sürögnek
szeretteim, az árnyéktorkú lények.
"Nincs semmi vész: majd sütni fog,
ha meg nem süt, majd esni fog-
Nincs semmi baj.
Nincs semmi.
Nem baj."
(Tóth Krisztina: Ráhel, Csenge -részlet-)
4 megjegyzés:
Érdekes egybeesés. Tegnap épp azon keseregtem (és akkor még sokat finomítottam az állapot megnevezésén...), hogy ez nem az én életem. Nem az volt a bajom, hogy nem az az élet, amiről álmodtam. Én nem álmodtam életet, legalábbis nem emlékszem. De hogy EZ nem az ÉN életem, és EZT az én életet nem akarom vonszolni magammal évről évre. Aztán ültem az erkélyen éjjel, a kezem lelógott a kőig, és ahogy az ujjaim hozzáértek, arra gondoltam, most szépen legyökereznek, aztán soha többé fel nem állok. És a képen a lány nyakában a gyökerek.
REPÜLNI akarok, de azt sem tudom, hogy kell. azt sem tudom, mit akarok, sőt: azt sem tudom, hogy kell egyáltalán akarni. GÁZ.
Talán ugyanezt jelenti U. szövege is, talán ő sem álmodott egy életről. Más megfogalmazás. Én is ezt érzem. Épp, hogy nem tudom, milyen a "valódi életem", mert ha tudnám, talán megcsinálhatnám. Én is csak annyit érzek, hogy ez nem az enyém. Én is repülnék, de még a repülésről sem tudom, mit jelentene. Látod, semmit sem csinálok, már ide írni sem szeretek.
Ma egész nap ez a két komment járt a fejemben.
Aztán este az jutott eszembe, vajon mit mondana erről, (ehhez) egy meseterapeuta...
És mit gondolsz, mit mondana? :)
Ha elképzelem, hogy én vagyok a magam meseterapeutája, akkor azt mondanám magamnak, hogy tessék útnak indulni, mert pusztán elméletben nem fogok feljutni az üveghegy tetejére.
Csak az a baj, hogy nem hallgatok magamra...
Megjegyzés küldése