2011. november 5., szombat

Messzebbről-közelebbről...

(Vincent van Gogh)

(Nicolas de Stael)

Bejegyezte: Gyöngyi

1 megjegyzés:

. írta...

Tandori Dezső 73. születésnapján (2011. december 8.) egy verse:

Védszentnapomra

Megértem a festő de Staëlt,
1955-ben,
épp március 16-án,
mikor felőlem


– s nem hogy „felőlem”! – tudható
lett, úgynevezett
költő akarnék lenni, a
Petőfi-versenyek


ily kategóriáját akkor
Orbán Ottó éve után
megnyertem, valami Lermontov-
ról írott verssel, tanár-


nőnk Nemes Nagy Ágnes volt, Balázs
is törte fejét, ki
lehet ez a (ha nem lopás
az egész!) poéta:


a 41 éves Nicolas de
Staël kezdő-költő-napom
valamely óráján ugrik ki
egy antibes-i műteremablakon,


inkább teraszkorláton át,
a sziklákra – az útra? –,
a tájba, melynek foglalatát
foglalta koloritba,


szentpétervári árvaság,
némethoni örökség,
korán elveszített család,
az afrikai vadkékség


s homokfuvat terében el-
pusztult szerelmese,
feleség aztán, negyedikre
Gustave nevű gyereke


előző áprilisban, egy
felnőtt lánya az első
szerelemtől, egy levelet
írt neki, mielőtt stb.


(Máig ismeretlen a halál-
ugrás közelebbi oka.
Párizsban, mondom, a csalá-
dot otthagyta, hogy az


idő novemberre fordult.
Nem tudni, mi volt.
Ki volt feldúl-
tabb. Álmatlanságok


sorozata. Százkilencven
centis, négy éjszakát
bíró ember. Nőkkel
nem tudom, volt-e bonyodalom, a halál


okai közt ilyesmi. Sem
másokkal, sem a magányos
festés nélkül nem ment. Innen-
-oda utazgatások.)


Zárjelben az egész.
Amerikai sikerek
hihetetlen áradata. Huszonnégy
óra kevés lett volna, eleget


tehetni. Utolsó le-
velek, kriptikusak.
„A nagy ülőgarnitúrát el
kell hozni Portugáliából.” Vagy


egy leendő kiállításról
valami, ha ő nem rendezné meg.
S kolorit, kolorit, lazac-bársony,
barna-jég, dinnye-ég,


opál-feketeség, egy szicíliai
út, sárgavörös tengerig;
„már alig tudok aludni”, levelei.
„Ne gyötörjetek,


kérlek, drága L.” Ez egy ba-
rátja volt. Ottlik Halász
Petárja, ahogy an-
tibes-i kocsmáros lett. Vagy


hogy Ottlik lakása a Petőfi
gimi mellett volt, kiderült.
Vagy ahogy a szent védence
– emez én – ott ült


egy március 16-án a Canal
St. Martin mellett, a két és fél
évre abbahagyta a piá-
lást. Életét mentette


meg. Nem tudjuk a halál okát.
Egy cikket kell írnom róla
– a festőről –, ennyi gyakorlást
megengedtem. S ami még volna.

2011. december 8. 22:12

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)