Egy kert

(Erastus Salisbury Field)

(Ismeretlen mester, 1415 körül)

(Dorstenius: Botanicon, 1540)

"A fűszeres növények ágyai és a pázsit között, utóbbinak végében, magasabb pázsitdarabot kell készíteni, amelyet virágok tegyenek kedvessé, és a közepe ülőhelynek legyen alkalmas, hogy az emberek ott üldögélve és virágokban gyönyörködve kipihenhessék magukat, és felfrissüljenek."
(Albertus Magnus: A zöldségfélékről és más növényekről; Idézi: Fatsar Kristóf: A keresztény szerzetesközösségek kertművészete. In:"Van egy kert" Útikalauz monostori kertekhez. Pannonhalmi Főapátság 2012., 19.old.)

"A baglyok nem azok, aminek látszanak..."

"Van úgy, hogy vadorzók hatolnak az erdőbe, s a juhar olyankor bagolyként huhogva kell hogy figyelmeztesse a többieket."
(J. M. G. Le Clézio: Utazás a fák országába; Európa Könyvkiadó Budapest, 2009. Ford. Barna Imre; 29.old.)

Fahíd

(Maurice Blanchot)

(Franz Kafka)

"Ha K. a nagyanyóhoz hasonlóan a faluhoz tartozna, szerepe világos, személye érthető volna, akár úgy, mint lázadóé, aki elhatározza, hogy véget vet az uralkodó osztály igazságtalanságainak, akár mint üdvözítő emberé, akinek az a hivatása, hogy szimbolikusan próbára tegye a lent és a fent közötti végtelen távolságot. Ám K. egy harmadik világból jön. Ő kétszeresen, sőt háromszorosan is idegen, távol áll a kastély különös világától, a falu világától, és idegen önmaga számára is, mivel érthetetlen módon elhatározza, hogy szakít saját közvetlen világával, mint akit olyan erővel vonzanak ezek az egyébként minden vonzerőt nélkülöző helyek, amelyet képtelen megmagyarázni. E tekintetben majdnem azt mondhatnánk, hogy már az első bekezdésben benne van a könyv egész jelentése, melyet az a fahíd hordoz, amely a főúttól a faluhoz vezet, és amelyen "K. hosszasan időzött, tekintetét az üres látszatra emelve." [Rónay György fordításában: "K. sokáig állt a fahídon, mely az országútról a faluba vezetett, és fölnézett a semmibe." A kastély. Budapest, Európa, 2009.5.]"
(Maurice Blanchot: Kafkától Kafkáig; Kalligram, Pozsony, 2012. 205. ford. Szabó László és Németh Marcell)

Tegnap

Tegnap a könyvbemutatón találkozás két emberrel, akik miatt sok minden elfogadhatónak tűnik. Miközben beszélt a Szerző, lelkesedésében előredőlt, de hirtelen, mint a filmekben szokott történni: lecsavarták az alapzajt, és mintha zene szólalt volna meg. Akkor körbenéztem. Mellettem ültek ők, és hálás voltam a Költőnek, hogy miatta eljöttek, ott vannak, de főleg annak örültem, hogy megvannak. Ha minden nincs is meg, de ők, például, igen. Talán elég ok az örömre. Régi tanítványok. Barátok.