Fahíd

(Maurice Blanchot)

(Franz Kafka)

"Ha K. a nagyanyóhoz hasonlóan a faluhoz tartozna, szerepe világos, személye érthető volna, akár úgy, mint lázadóé, aki elhatározza, hogy véget vet az uralkodó osztály igazságtalanságainak, akár mint üdvözítő emberé, akinek az a hivatása, hogy szimbolikusan próbára tegye a lent és a fent közötti végtelen távolságot. Ám K. egy harmadik világból jön. Ő kétszeresen, sőt háromszorosan is idegen, távol áll a kastély különös világától, a falu világától, és idegen önmaga számára is, mivel érthetetlen módon elhatározza, hogy szakít saját közvetlen világával, mint akit olyan erővel vonzanak ezek az egyébként minden vonzerőt nélkülöző helyek, amelyet képtelen megmagyarázni. E tekintetben majdnem azt mondhatnánk, hogy már az első bekezdésben benne van a könyv egész jelentése, melyet az a fahíd hordoz, amely a főúttól a faluhoz vezet, és amelyen "K. hosszasan időzött, tekintetét az üres látszatra emelve." [Rónay György fordításában: "K. sokáig állt a fahídon, mely az országútról a faluba vezetett, és fölnézett a semmibe." A kastély. Budapest, Európa, 2009.5.]"
(Maurice Blanchot: Kafkától Kafkáig; Kalligram, Pozsony, 2012. 205. ford. Szabó László és Németh Marcell)