Kint

Végre kiléptél a szobából, kinéztél a fejedből, és elárasztott a szeretet. Kicsit szégyelled ezt a megfogalmazást, de ez történt. Katartikus pillanat a metróban. Az utolsó kocsi végében álltál, a síneket, a folyót és a hegyet nézted. Hirtelen megláttad, amit akkor már több, mint egy hónapja néztél: a havas hegyoldalt az egyetemmel, a síugrósáncot, a befagyott folyót. Elsírtad magad, mert megérezted, hogy megváltozott benned valami. Attól a pillanattól szeretted a várost. Azóta van időnként "város-érzésed" (zaklatott éjszakákon, füstös, kipufogógáz szagú utakon). Ezt az érzést átjárja a szomorúság. Itthon rárakódtak a hétköznapok, néhány kaland is, de az a varázslatos pillanat mindent meghatározóan ott lapul a hétköznapok mélyén. Fehér pillanat. Hegyes. Metrós. Városos.