József Attila, drága, kedves. Tegnap-ma verseket olvastam a gyerekeknek, kedvenceket. Legalább én jól éreztem magam... (És most kezdődik a harc a versek begépelésével...
Celan-és sokan még- azt mondják, hogy a költészet: beszélgetés. Akkor, a beszélgetés-ha olyan- lehet költészet? Hol a határ?
Tóth Krisztina:
Egyszerűen csak fáraszt az idő,
hogy rajta kívül töltök éveket.
Tőlem már nem, csak belőlem telik:
mindig magamban kell, hogy nézzelek. /
Ne volna ez a kérdezz-felelek
most is, ahogy a buszra várok.
Beszélget bennem valaki veled,
mikor én hallgatni kívánok.
És egy részlet a Ráhel, Csenge című versből (Tóth Krisztina):
"Jól kint vagyunk, te is
meg én is.
Nincs semmi vész: majd sütni fog,
ha meg nem süt, majd esni fog-
Nincs semmi baj.
Nincs semmi.
Nem baj."
Végül: József Attila. Tőle nehéz választani, gyakorlatilag szinte az összeset lehetne...
Reménytelenül
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél. /
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén./
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése