"A vers(...) önmaga határán születik meg, megmaradásának érdekében folyamatosan visszakényszeríti magát a soha-többé tartományból a még-mindig területére."
"A vers(...) a befogadó versévé válik, a jelenség iránt- még mindig- fogékony ember versévé, aki kérdezi és megszólítja a jelenséget, így lesz a vers beszélgetés, gyakran kétségbeesett beszélgetés."
(Paul Celan)
Úton
Egy óra, mely port szállít utánad okvetlenül,
egy ház Párizsban áldozó kezedre kerül,
fekete szemed szénné feketül.
Egy udvar, ott toporg egy fogat a szívedért.
Hajad, hogy útra kelsz, lobogna- tilos néki.
Hogy tudná ezt, ki integet, s marad.
(P.C.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése