...az is jó, hogy épp a lánnyal nem használja a "varázserejét" Simon. Megtehetné, van neki. De csak egyszerűen figyeli a lányt. Nézi. És a lány nem tudja nem figyelni őt. Azonnal, ott a vasút mellett elkezdődik ez, az amúgy logikátlan figyelem. Logikusnak tűnhet S. részéről: a lány "aranyos". De kétszer annyi idős, mint a lány...És az mégis elfogadja, ahogy van.
...és a lassúság. Megint ez. Simon nem a sebességben győzi le Pétert, hanem a lassúságban. Ha ő is beszállna a versenybe, ugyanolyan lenne, mint a ripacs Péter. Beszáll, de a maga módján. Ő valóban komolyan veszi a meghalást-feltámadást. Végigcsinálja. Tempója lassú, nem előre siet, hanem lemarad, lassít, "hátrafelé" győz. Az ő lassúsága az igazi merészség, hiszen ő kiszáll a forgatagból, a saját idejét éli, a saját útját járja- nem sodródik az árral.
"Járok-kelek, megállok"-írja Szép Ernő, Jász pedig a padon ülő szemlélődésről mondja, hogy az a költészet. Simon csak sétál vagy ül, esetleg fekszik. A tömegben is mindig magányos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése