(Hundertwasser)(Abban a városban, ami nincs is, mikor mindenki alszik, óvatosan kilépek az utcára.
Először a fal mellett haladok, szinte bújva, aztán megértem: senki nem lát, senki más nincs ilyenkor kint, és ha lenne sem figyelne rám. Egyre bátrabban megyek, szinte már a járda közepén. Cipőm kopogása visszhangzik a néma, alvó városban. Cél nélkül sétálok. Milyen célom is lehetne?! Ajtókon belépni? Emberekkel találkozni? Fontos kérdésekről beszélgetni? Jönni és menni? Intézni a hétköznapok életben tartó semmiségeit?
Ezen az éjjelen, a cipőm koppanásainak ritmusára ringatózva -mintha zenére-, egyre csak ez jár a fejemben: ö-rü-lök-ne-ked-ö-rü-lök-ne-ked-ö-rü-lök...
Minden valóságos városban édeskés közhely lenne ez. Unalmas érzelgés. A többiek félve és undorodva kapnák el a fejüket, hiszen kit érdekel a másik öröme.
De abban a városban, ami nem létezik, a levegő időnként sóhajokkal telik meg. A levegőben szép szavak és álmodó nők repülnek céltalanul. Ott sétálok, gyorsuló tempóban, szabadon, nagyokat lélegezve, és szinte már kiabálom, hiszen ott senkit sem zavarok ezzel:
Ö-RÜ-LÖK-NE-KED-Ö-RÜ-LÖK-NE-KED-Ö-RÜ-LÖK...)
Először a fal mellett haladok, szinte bújva, aztán megértem: senki nem lát, senki más nincs ilyenkor kint, és ha lenne sem figyelne rám. Egyre bátrabban megyek, szinte már a járda közepén. Cipőm kopogása visszhangzik a néma, alvó városban. Cél nélkül sétálok. Milyen célom is lehetne?! Ajtókon belépni? Emberekkel találkozni? Fontos kérdésekről beszélgetni? Jönni és menni? Intézni a hétköznapok életben tartó semmiségeit?
Ezen az éjjelen, a cipőm koppanásainak ritmusára ringatózva -mintha zenére-, egyre csak ez jár a fejemben: ö-rü-lök-ne-ked-ö-rü-lök-ne-ked-ö-rü-lök...
Minden valóságos városban édeskés közhely lenne ez. Unalmas érzelgés. A többiek félve és undorodva kapnák el a fejüket, hiszen kit érdekel a másik öröme.
De abban a városban, ami nem létezik, a levegő időnként sóhajokkal telik meg. A levegőben szép szavak és álmodó nők repülnek céltalanul. Ott sétálok, gyorsuló tempóban, szabadon, nagyokat lélegezve, és szinte már kiabálom, hiszen ott senkit sem zavarok ezzel:
Ö-RÜ-LÖK-NE-KED-Ö-RÜ-LÖK-NE-KED-Ö-RÜ-LÖK...)
4 megjegyzés:
Ez nagyon jó írás.
Az a város nagyon is létezik, ahogyan a cipőkopogás is,
és KETTŐS hangja, saját hangja is!
végre.
ö-rü-lök...
Kedves Névtelen!
Köszönöm. Örülök, hogy olvasod a kínlódásaimat, örömeimet. És köszönöm a kedves szavaidat is!
Ne hagyd abba! Jó, amit csinálsz.
Szerintem is nagyon jó ez az írás. És a város is létezik - ha megteremtjük:-) örülök ennek az írásnak...és Neked is! :-)
Megjegyzés küldése