(Molnár Péter)Sok is, kevés is az, ami van. Épp a hiány, ami van. Vannak napok, amikor tudom, hogy ez a hiány, a kevés a legtöbb, ami lehetséges. Ebben a hiányban, kimondhatatlanságban, megfoghatatlanságban van mindaz, ami jelent valamit. Ezt a valamit érdemes dédelgetni, őrizgetni, mert a legfontosabb. Formátlanságában rejlik az egyedisége.
A fehéres szakadás repedéseiben a "telített semmi" útja kanyarog, a kimondhatatlanság, tapinthatatlanság, érinthetetlenség. Az az alap, ami széppé teszi a repedéseket, hibákat, felszakadásokat. A csönd telítettsége. Igaz: a többi csak felszínes fecsegés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése