(Dubuffet)"S a kert? Az öntudatlan változik.
A fákon új, szerelmes Nap ragyog.
Árnyéka semmi- tiszta borzadás.
És értem ezt is. Nézem, hallgatok.
E hallgatásban nincs tragédia.
Szombat van benne, készülő ebéd."(Karafiáth Orsolya)
Csend van. Jóleső. Zene, képek. Éjszaka.
Jó lenne, ha tudnám formába önteni a csöndem mögötti fájdalmat, tétovaságot. Amiről képtelen vagyok beszélni, és azzal vígasztalom magam, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell...Ugyanakkor az állandó kín és vágy, hogy mégis megtaláljam a megfelelő szavakat, az érzésekhez tartozó formát. Ha tudnék festeni, most megfesthetném a legszebb képemet. Ha írni tudnék, elmondhatnám az egyik legszebb történetet.Ha.
De marad a csönd, és a pillanatnyi öröm amiatt, hogy legalább ennek a semmivel össze nem hasonlítható fájdalomnak a szépségét képes vagyok ma látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése