(Bálint L.) Miközben ülök egész nap a dolgozatokkal, kint süt a nap. Szemben falak. A szürke betonon megcsillan a fény. A lift gépházai, mint a piramisok, szentélyek. Tompa színek, a visszafogott közömbösség áradó ürességében lehetőségként érzékelhető otthonosság.
Szerda délelőtt. A szokásos várakozás. A szokásos hiány.
Ma elhiszem, hogy ez szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése