A kétségbeesés hullámai: sosem lesz vége ennek az értelmetlen időpocsékolásnak, ami maga az élet(em). Teher, nehéz, fárasztó, céltalan: én pedig belerokkanok, roppanok, török tőle. Lopott percek festőkkel, emberekkel, de már az is fáraszt, ami jó. Mire közel kerülök hozzá, már csak pislákol bennem a vágy, hagyom inkább, teszem a "dolgom", és nem teszem a DOLGOM, ami meghatározhatatlan, képlékeny, behatárolhatatlan, bár tisztán érezhető, hogy merre van, mivel kapcsolatos.