...hogy nem ironikus a Quimby?!
Az irónia az egyetlen esély ennek az összezavarodott, zűrzavaros világnak az elviselésére. Az irónia föszakít, hasít, a repedéseken át pedig valamit beenged, amitől kibírhatóvá válhat a kibírhatatlan. A patetikus stílus megidézése manapság maga az irónia. Keserű játék.
Ugyanakkor, talán az sem baj, ha nem mindig ironikus az ember. Sőt. Igazán csak akkor tudom hitelesnek tartani a megszólalást, ha nem egysíkú, nem mindig idézőjeles, nem csak szétszakít, föltép, hanem betakar, megóv, gyöngéden megsimít: és ezt szívből komolyan is gondolja.
Szóval az sem baj, ha időnként sírnivalóan közhelyes, idézőjel nélküli a szöveg és a zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése