Közel!

Mindig hiányzik valami.
Mikor ott van, akkor is.
Megfogom, szorítom: a markomban nincs semmi. Illúzió.
Mikor ott sincs: még a szorítás hiábavalósága is tartalomnak tűnik.
Melyik jobb?

(Legyen csak közel!)

Monologizálni minek.
Mintha fontosak lennénk, magunkkal törődünk.
Mondani befelé, hallgatni a semmit-
Másokra várni.

Blablabla...