(de Stael)"A por, amely rajta van az előtte lévő felületen, és amely, amíg sértetlen, éppen olyan, mintha maga lenne mindaz, amit elfed. Amíg fel nem sérti egy véletlen vagy szándékos mozdulat, olyannak tűnik, mint a dolgok része. Pedig ez semmiképp sem lehet így. Mást jelez az, hogy a sötétség tömbszerű, az éjszaka gránit vagy efféle, a tökéletes éjszakára igaz ez, amelyben nincsen semmi, ami nem sötét és nem éjszaka. A képzeletben lehetne ilyen, a lélekről szőtt képzeletekben, amelyek tökéletesek, mert nincsenek, a semmiben vannak, ahol minden ugyanúgy van, ahogy a vanban, az itt és az ott, ami egyszerre tökéletes."
(Borbély Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése