...és akkor ott találtam magam a folyosón. Kétségbeesve kerestem őket, bekopogtam egyik ajtón a másik után. De senkit nem találtam meg. Szomorú voltam. (Szomorú vagyok.) Miattuk tettem meg a hosszú utat ebbe a távoli, szürke, óriási, kedves városba. Miattuk szerettem a város mocskát, a tömeget, a zajt.
Egyre elkeseredettebben zörgettem az ajtókon, míg végre az egyik résnyire kinyílt. Ott állt valaki: egy új ismerős (barát), aki nem abban a városban él. Nem az övé az a hely. Megtudtam tőle, hogy a régiek elköltöztek már. Nem érdemes keresni őket.
Most ott van az, aki kinyitotta az ajtót. Beköltözött, berendezkedett. Már ő van otthon abban a házban (az álmomban).
De a régiek hiányoznak. Hova mentek? Mi lett velük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése